2015 augusztus, Németország, Köln.. (egy olyan helyen dolgozom, ahol droghasználókkal, és egyéb függőségben szenvedőkkel, valamint pszichés problémákkal küszködő személyekkel foglalkozom) Egy nyári napon ismertem meg. Tanácsot jött kérni. Első ránézésre szimpatikus, kissé pocakos, 50-es ápolt külsejű férfi, lassú járású, látszólag vidám, de a szeme mégis olyan titokzatos volt. Bár tanácsadásra jött, mégis vidám beszélgetésbe kezdett, milyen érdekes, hogy én Magyar vagyok, mert az ő kutyája is ám magyar.... :) nem mondom, meglepett, mert 1200 km-re otthonról, ritkán találkozom magyar kutyával.... jobban mondva egy magyar kutya német gazdájával. Ez volt az első találkozásunk. A kutyájáról sokat beszélt, önmagáról semmit, minden rá irányuló kérdést elhárított, és szinte egy levegővel csak áradozott a magyar kutya étvágyáról, mentalitásáról, stb. Kezdő tanácsadóként leginkább mosolyogni tudtam, a megfelelő technika hiányában. Távozáskor annyit mondott, nagyon jól érezte magát, és : "majd még jövök".
Alig 1 óra elteltével újra megjelent, azzal, hogy beszélgetni szeretne. R-nek hívják, 51 éves, nem olyan régen volt egy prosztata műtétje, rákos volt. Van egy felesége, C-nek hívják, 42 éves, és tüdőrákban szenved, meg fog halni. Nincs gyermekük, csak kutya, mert nem akarnak gyereket. Mindketten színészek. Színházban és filmben is játszanak. Köln kertvárosi részében van egy 200 m2-es saját modern lakásuk (ez elég ritka Németországban, itt az átlag csak bérlő), egy lakóautó, amivel Norvégián át Görögországig mindent bejártak. A probléma: nagyon egyedül érzi magát, mert C-nek már nincs kedve otthon vendégeket fogadni (szerintem érthető). C megígértette R-rel, hogy ha meghal, nem fog egyedül maradni, keres magának gyorsan egy másik társat. Majd ahogy befejezte a mondatot, elővett egy kis üvegcsét, kinyitotta, és beleszippantott. A helységet azonnal átható technokol és ammónia szaga vette át, azonnal ablakot nyitottam. Ő meg csak szipákolta az üvegcséből a Pop... nevű drognak minősülő bűzt. Közben az arca és a szája egyre jobban elkékült, bennem megfagyott a vér, hogy talán most kellene riasztanom, mert hát csak nem halhat meg nálam... ( a szabály szerint nem vehető el tőle, ami az övé, és nem akadályozhatod meg hogy használja)
Miután észrevette, hogy valamire készülök, eltette az üveget. Íme a beszélgetés:
Amcy: Mióta használod ezt a szert?
R: Én nem használom.
Amcy: Akkor miért kék az arcod és a szád?
R: Csak most használtam.
Amcy: Először?
R: Csak amikor ide jövök, de én nem vagyok drogos.
Amcy: Oké, miért jöttél ide?
R: Mert az orvos azt mondta, 2-3 év múlva meg fog halni a feleségem, és nagyon rossz állapotban van néha. A feleségem küldött.
Amcy: És mióta használod ezt a szert?
R: Néhány éve, de csak havonta 1-2 alkalommal... ez nem drog. Ez csak szén-dioxidot szabadít fel az agysejtek között....
Heti egy-két alkalommal jött beszélgetésre. A beszélgetések hasonlóan zajlottak, néha több információval, néha kevesebbel. A szertől függően volt vagy éppen nem volt kedve beszélgetni.
A beszélgetések során kiderült, alkoholista, bár állítása szerint nem az, mert a napi 10-12 Kölscher (sör) még nem számít alkoholizmusnak.
Ez a személy egyébként olyan filmekben játszott mint pl. Cobra 11, emellett egy Németországban igen kedvelt rádiócsatorna gyermekműsorának közkedvelt és elismert szereplője.
Mindene megvan, amiről egy szegény csak ábrándozhat. Évente 2-3 alkalommal utazás Egyiptomba búvárkodni, 1-2 hónap lakóautózás, saját lakás, sok pénz, extravagáns használati tárgyak.
De ez mind csak a felszín. És sajnos manapság sokan csak a felszínt nézik, nem látnak be a mélybe.
A külső csak egy illúzió. Illúzió, hogy elfedje a valóságot. Azt amit el akar takarni, amit nem akar, hogy bárki is lásson. De a valóság az, hogy bár csodás élete lehetne, mert bármit megtehetne, hiszen anyagi akadálya nincs, pocsék az élete. Unatkozik, alkoholista, és drogfüggő. Akár beismeri, akár nem.
4 éve ismerem. Az elmúlt 4 év eseményei: A feleség és a kutya elhunyt, kutya pótolva egy újabb Magyarországról hozott kutyával, feleség helye még üres.... Bár még csak 1 éve hunyt el a társa, de keresi az újabb igazit, mert egyedül nem tud élni. Nemrégiben találkozott egy jelölttel, a kedvenc kocsmájában, csak az a baj a hölggyel, hogy alkoholista, és így nem viheti bemutatni a rokonainak....
Emellett büszke arra, hogy naponta már csak 8-10 sört iszik.
Persze, ha éppen hallod a rádióban, amint a gyerekeknek egy történetet előad, azt gondolnád, wow, ez a pasi biztos imádja a gyerekeket. Milyen klassz lehet az ő élete. Bemegy reggel a rádióba, és mesél. Hétvégén megy Hamburgba forgatásra, 2 hét múlva előadás Berlinben, de holnap egy előkelő étteremben vacsorázik a Dóm mellett néhány kollégájával.
Én is szívesen mennék a családommal búvárkodni Egyiptomba.... nem hiszem hogy unatkoznánk....
Na és Te?
Te kivel osztanád meg a nyaralásod élményeit? Van kivel megosztanod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide várom a véleményed: